KARINTHY KÁLYHÁJA

Aztán itt vagy te. Nem tudom, hányan vagytok, ahogyan nemrég fogalmazott egy ismerős, kész színház, a sok kedves, a megszámlálhatatlan intrikus, a féltékeny fúriák, a halhatatlan szeretők meg ez a gép, Jolán, aki tűr, elvisel minden játékot és csak néha kér szabadnapot, hogy rendbehozza a cselédruhát, aztán jön, robotol, mint Karinthy kályhája, aki mindig meleg. 

Ezért húzódom annyira közel a billentyűzethez, ezért veszem fel a szemüvegemet, amikor a képernyőt bámulom, hogy minden rezdülésének szemtanúja, része legyek, mert, és ez most valóban botor dolog, a színházat nem én, hanem a holdbéli szerzet, a Jolán, na, meg a jóisten rendezi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.