PAPAGENO NEM CSACSOG

Jaj, csak le ne szokj, édes jó Papagenóm, a sok-sok meséről, történetről, azt én nagyon szeretem, a csendet kizárólag a tökéletes boldogság vagy a mélységes gyász pillanataiban viselem!

Tudod, mi annyian voltunk testvérek, mint a rosta lika. Ebédnél be nem állt a szánk, hangoskodtunk, egymás szavába vágtunk, mindenki mondta a magáét és találta ki a másik gondolatát, igazi zűrzavar volt, zenéhez szokott füleknek nem éppen szabványos muzsika, anyám neheztelt is érte, de mert többnyire bolondoztunk, ugrattuk egymást, azt hiszem, így volt rögtönzött, így volt gyönyörű.

Kérlek, bocsásd meg, ha olykor a szavadba vágok. Te azért csak mondd, mert figyelek ám, minden látszat ellenére minden szavadat számon tartom, legfeljebb minden szavadról eszembe jut valami, és mert elfelejtették blokkolni a gátlásaimat és az asszociációk áradatát, hát tör belőlem elő a butaság és itt-ott, hogy jó napod legyen, egy-egy rendhagyó, álomszép ária.

ingmar bergman - varázsfuvola

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.