FELLÉLEGZÉS

Kicsit lapos és stílustalan a bejegyzés. Végtére az is megesik, hogy nincs kedvünk szép szavakat suttogni a fülbe, amely süket és szőrös ragyával fordul mindig - valaki más felé.

A napokban Nietzschét olvastam. Bizonyára gyógyító ereje van.

Elképzelem a szörnyszülöttet, aki meggyűlöltette velem az embert, elhatározom, a képébe vágom a tíz legnagyobb sértést, amit férfinak nem mondtam soha.

Hát tessék!

Képmutató! Élvhajhász! Gyáva! Törleszkedő! Ripacs! Felszínes! Aljas! Idióta! Tehetségtelen! Nevetséges!

Ez tíz, de kimaradt még, hogy visszataszító, visszataszító, nincs benne semmi szép, a szeme átlagos, vizenyős, a bőre fakó és ütött-kopott, az arca beesett, a teste löttyedt, a mozdulataiban nincs kecsesség, csak önimádat, hiú, vonaglik, mint ha belülről gyötörné a görcs, ha magam elé képzelem, amint az estéket tölti, a hányinger fog el - nevetséges vagy, nevetséges vagy, szánalmas, utánzat, gyülöllek!

És most elmosolyodom, hónom alatt a könyvek, a szokásos szál virág, kedves, könnyű léptekkel indulok, hogy megtartsam mai beszédemet, szavalással és tánccal, mert örök vagyok és mert újra visszatérek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.