SZERETNI - NEM SZERETNI

Volt fájdalom. Voltak még éjszakák. Volt, hogy nem hittem el, hogy élek. Aztán eljött a megváltás - én halott vagyok.

Na, nem mintha azonnal üdvözítő lett volna. Nem értettem, mit keresek itt, ebben a házban, amikor idegen tőlem nem csak a tárgyi világ, de én magam is, a testem egyetlen porcikája iránt sem érzek mást, csak részvétet, a lelkem idegen, kedves ugyan, amolyan alapjában jóravaló lélek, kuszácska, könnyen megtéveszthető, maga is szeret tévúton járni, kedveli a színjátékot, a drámát, a könnyfakasztó jeleneteket, de már nem az enyém.

Aztán megtanultam megszeretni ezt a nemlevést. Nem ragaszkodtam hozzá, nem menekültem, ha itt volt, hát jó szívvel láttam, ha elhagyott, hát nem tartóztatom, ha egyszer ő vagyok, ha egyszer nincs, ha egyszer úgy van, hogy nincs, hát legyen - együtt él velem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.