EMLÉKEK

Remélem, boldog vagy. Remélem ma is, mint máskor, nem írsz. Remélem nélkülem forog a föld, a világ kereke hajthatatlanul űz a semmi felé, ahol te engedelmesen rovod majd csillagútjaid.

Mint máskor, szombat. Ma elrendezem a dolgaim, ma takarítok, talán mosok, esetleg ünnepet varázsolok a panelok szürkeségébe, majd meglátom.

Hiszen itt vagy.

Egy titokzatos medál, egy félig eltört karkötő, néhány egymásba fonódó lánc - mind te vagy, ahogy az a kép is, ahol nem látható, csak az az üres szoba, amelyben élsz, lélegzel, nélkülem.

Néhány emlék. Néhány megszűnni nem akaró perc, amely velem marad.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.