ISTEN-KIRÁLYOK SZOMORÚSÁGA

Szép kis nap ez a mai! Látom, amint szertefoszlik minden világmegváltó álmom. Ugyan miféle téveszmék kergettek az önámításnak ilyen elvetemült mélységeibe? Látom a gyermeket, durcás, fitos kis orrocskáját, pimaszul fordul az ég felé, a szeme könnyekkel teli, neki nem ezt mondták, nem ezt ígérték, ő a király, az isten-király, a lúzer az, aki megpróbál megfelelni, felmutatni valamit ahelyett, hogy kijátszaná a szabályokat, és most tessék - nincsenek sehol. A barátok összesúgnak, hiába keresi őket. Van, aki elfordul, van, aki elsiet, most mindenkinek fontosabb dolga van, mint ő. Pedig azt hitte, egyszerű.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.