NŐKRŐL, ISTENEKRŐL

egy barátomnak

Nietzsche közel áll hozzám. Amint a szállóigékről beszélsz, eszembe jut, mi mindent mondott rólunk, nőkröl. Itt van máris az egyik leghíresebb: 'Ha nőhöz indulsz, ne felejtsd otthon a korbácsot!'

De vissza a kezdetekhez!

Kellemesen írsz, szépen, gördülékenyen. A gondolataid logikusan épülnek egyik a másikra, a kérdéseid jók. A filosz számára nem vitás, hogy tehetséges vagy, amint hogy az sem foglalkoztat, mit mond a hit, a hagyomány, a közfelfogás.

A kérdés az, miért teszi ezt. Milyen okai, milyen következményei vannak egy-egy állításnak, miféle értékrendet közvetít adott esetben a kereszténység, van-e bármi, ami az őt elfogadó általános meggyőződést megalapozza?

Nem vitatom a hívő ember jó szándékát, nemes indulatát. Csakhogy Kant óta közhely, hogy Isten létéről vitatkozni véges emberi lényeknek és filozófiáknak fölösleges. Földi életünkben legalább annyi érv szól mellette, mint ellene, ha semmivel nem is több.

Akkor miért, honnan ered a több ezer évre visszatekintő tradíció? Honnan a bűn fogalom? A megalázottak önmagasztaló ideológiája? Miféle mechanizmus nyilvánul meg az effajta vallás megalkotásában és fenntartásában?

Ha lesz idő, érdemes újfent elővennünk az írásokat. Nem is tudom. Talán a Bálványok alkonyával kezdenénk. Megdöbbentő írás, rövid, elgondolkodtató.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.