GOTCHA

Végre egyedül. Végre nem akar tőlem senki semmit. Nincsenek kommentek, a kutya nem ismer, nem kérdeznek, nem válaszolnak, nem játszanak velem bújócskát.

Erről jut eszembe, ha véletlenül felmerül benned a gyanú, hogy én vagyok, hát letagadom.

Jó, tudom, hogy volna még toll meg papír. Csakhogy én annyira elkényelmesedtem és annyira eltrehányodtam az elmúlt évek során, hogy még ha szép tradicionális jegyzetekbe rendezném is a gondolataimat, pár nap - és nem találnék meg semmit.

Egyszóval jó dolog ez a web. Rendet tart, válogat, eligazít. Csak ne volnék itt, a billentyűk mögött. Hogy ujjal mutogass rám: "Most aztán megvagy! Most megfogtalak!"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.