BANG BANG

Hát ez is megtörtént, elengedtelek.

Nem érdekel, mi van veled, a nőügyeid, az írásaid, hogy mikor ütöd ki magad és hogyan, egyáltalán, semmi nem érdekel.

Azért a legjobb a Bang Bang, ahogyan azt Szabó Gábor csinálja.

Igaz is, te nem szereted ezt a szót, neked ez olyan pórias, mint amikor felcsinálnak valamit vagy ellenkezőleg, azt is lecsinálják, hogy az ember küzd és közben egyre kevésbé bízik, mint ahogyan mi is most állunk egymással szemben, közömbösen és ráérősen, de azért kurva jó.

Már csak az a kérdés, ki lesz a következő. Mert kétszer ugyanazt én nem szeretem.

Vagyis útjára indul a menekülés, a gyönyör, ettől az is hátracsapja a fülét, aki eddig tudomást nem vett a létezésemről, és aki a leggyorsabb, hát istenem, az dicső halált hal, mint Akhilleusz, aki elsőnek lépett Trója partjaira.

Mert ma vérengzős hangulatomban vagyok. Ilyenkor jobb, ha elkerüljük egymást. Ilyenkor Dickensben égek, a Great Expectations mámorában lángolok, és kurvára nem tud meghatni, ha ebben a tombolásban, mert ez már az, egy kicsit én is meghalok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.