MEGTÉVEDT GONDOLATOK A (HOMO)SZEXUALITÁSRÓL

 Utána fogok nézni, de Platón egyik írásában mintha arra tenne utalást, hogy a köznép szemében a fiúszerelem és a nők közötti testi vonzalom egyaránt utálatos, és csak az oly magasan szárnyaló szellemek érik fel szépségét, mint ő és barátai.

Vagyis még az antikvitás viszonya sem olyan egyértelmű. Ahány társadalmi csoport, ahány réteg, annyi erkölcs és annyi megítélés.

Nyilvánvaló, hogy minél szegényebb körülmények között találjuk az embert, a szerelem jelentősége annál elhanyagolhatóbb. Hiszen a szerelemhez szabad idő (lásd művészetek) és némi körítés (az pedig pénz) szükségeltetik.

A nyomor és a kényszer, ilyen az állati drive, a mindent elsöprő nemi ösztön, akár az ember esetében is, abba az irányba hajtja az erkölcsöket, hogy a szerelem és annak külső jelei, ide kell soroljam magát a szexuális együttlétet is, elsődlegesen a faj vagy a lét fenntartásának a kiszolgálására szorítkozzanak.

Minden egyéb - luxus. A termelő barom, a munkaerő-állat energiáit, a bérmunkás erőit rabolja el.

Ebből a szempontból a homoszexualitás, érthető módon, maga a fertő.

A szabad idő, a felszabaduló szexus, amikor már nincs semmilyen kényszer, az ösztön alapfokon kielégítve, na, ez már megváltoztatja a képet.

De ez még mindig kevés. Ez legfeljebb egy a számtalan megközelítés közül.

Mert hogy mi indít egy emberéletet ebbe vagy abba az irányba, és itt már csak magamra hagyatkozhatok, az lehet anyáink szerelme, amit láttunk és csodálatos volt, vagy valamely épp ellentétes előjelű tapasztalat, a megrázó élmények, pro vagy kontra, saját vagy másnembéli lénnyel, na és, hogy működnek-e bennünk a tabuk.

Merthogy a deviancia, és ezúttal pusztán az uralkodó csoport által elfogadott normákat tekintem mérvadónak, feltételezi a közösség bizonyos elvárásainak részben vagy egészben történő megszegését vagy felülbírálatát, az kétségtelen. Máskülönben nem volna kérdés. És erre, különösen az alapvető tilalmak elvetésére, sokan nem vagyunk képesek, bármennyit járatjuk is a szájunkat.

Arról nem beszélve, hogy ha megtesszük, vajon működik-e majd bennünk bármilyen határ? Mert én bizony tartok tőle, hogy nem.

Vagy létszükséglet egyáltalán minden kapcsolatban a testiség? Hát nem lelkek találkozására szokás hivatkozni? Meg angyali üdvözletre? Meg tudja Isten, még mire? Akkor mi ez a nagy felhajtás? Miért olyan nélkülözhetetlen az a szex?

Mindehhez vegyük hozzá az egyházat, a maga bűnfogalmával és bűntudat-generáló ténykedésével, amelyről már csak azért sem volna szabad megfeledkeznünk, mert a legtöbb ember csak azután kezd begolyózni, miután elköveti azt, aminek a természetéről addig fogalma nem volt.

Szóval nem tudom. Ha ennyi mindennel jár ez az egész homophilia vagy inkább homoszexualitás, és végülis a test az "csak" test, akkor nem lehetne szeretkeznünk mégis hagyományosan?

És akkor most jöjjön egy kis zene:

https://www.youtube.com/watch?v=iHRozVtAyKk

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.