SZERELMEIMNEK

https://www.youtube.com/watch?v=6XFFKl6AyxM&feature=related

Ugyan dehogy. Amit érzel, kedves, az nem szeretet. Mert hol voltál eddig? És ha voltál, hol voltál akkor, amikor mások szerettek?

Milyen keményen beszéltél róluk! Mennyire nem volt benned részvét, miközben azzal vádoltál, hogy bennem nincs szánalom.

És most azt hiszed, jobb lesz? Mégis meddig és mitől? Attól, hogy valakinek látsz, aki nem voltam és nem leszek soha? Valakinek, aki megtett mindent, hogy elűzze homlokodról a gondot, a bosszúságot?

Igen, volt idő. De tudod, én ezt nagyon kevésszer, csak a legritkább esetben engedem, hogy valaki játsszon velem. És ha úgy látom, hogy az sem segít, az alázatom, az, hogy alárendelem a létezésemet a szenvedélynek, ha az sem tud felderíteni, amikor már nem vagyok sem élő, sem halott, akkor én megyek.

És eddig még nem volt visszaút.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.