fordrászat
2009.07.30. 13:09
FODRÁSZAT
Ha nem írnék, fodrász lennék vagy kozmetikus. Mert annyira szép! Annyi báj, annyi kellem van a nőiségben!
Igaz, mindjárt megkapom, hogy el vagyok telve önnön lényegünkkel, de a fenébe is, egy kis nárcizmus, némi öntömjénezés mégis csak kell!
Nézz meg jól! Az arcom nem fiatal, és csupa titok. Itt-ott egy ránc, vajon mikor szereztem, aztán a szemek körül az árnyék, a száj íve, a mosoly, a szemöldök és az a haragos átváltozás, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy az ős-egy nem férfi, de OKVETLENÜL nő volt, mert olyan erő, olyan mindent elsöprő fékeveszett indulat árad belőlem, hogy efelől nem marad kétség.
Vagy a test. Minden hajlat, minden görbület, minden mozdulat azt ragyogja rád, hogy gyönyörű vagyok, minden gömbölyded, lágy, minden csupa ölelés, csupa szenvedély, hát nem csodálatos?
Akad férfi, aki gyűlöl bennünket, amiért nők vagyunk. Butaság. Vagy nem hallott még arról, hogy mi, nők, a férfi nélkül épp csak terméketlenek vagyunk? Hogy hiába minden, hiába választunk, ha a választott nem szabadít fel, nem adja át magát nekünk egészen, semmi vagyunk?
Én azt hiszem, botor dolog ez az egész. Szükség van egymásra. Még akkor is, ha fáj, ha véget ér, ha nincs vége soha.
Ezért mától fodrászatot nyitok, és ha minden jól megy, férfiakat is fogadok.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.