TÉVES DIAGNÓZIS

Tizennégy éves voltam, amikor egy konzílium a moszkvai pszichiátrián meghozta a döntést: "A nő beteg, diagnózisa - femme fatale".

Na, köszönöm szépen! Mert megkezdődött! Hogy szikrázni kezdett körülöttem a levegő és lángba borítottam egész Arábiát, aztán következett a messzi Észak, hogy végül itt, ebben a kunyhóban szórjam szét meghervadt sugaraimat.

Jött szerető szerető után. Mind nagyszerű, mind más, mind tökéletes, mind olyan, mint egyik tojás, majd eljött a nap és férjhez mentem.

Az volt ám a csoda! Hajnalig tartó civakodás, repülő csészealjak, gesztenyepüré, égő rózsacsokrok és bezúzott ablakok. Másról sem beszélt a környék, mint hogy őrültek laknak a Somlói út 3. alatt, aki teheti, meneküljön, ezeknek semmi nem szent.

A sokadik csetepaté után eluntam. Beköltöztem ide, a Nádor utcába. Azóta  rántottát sütögetek a szívemen, a testem pedig Avonnal és szamártej fürdővel kényeztetem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.