A BŰN BÉLYEGE

Nem tudom elhinni, hogy azért viseljük több ezer éve a bélyeget, hogy mások a szégyenünket lássák. És mégis, amint újraolvasom a történetet, Káin kétségbeesett könyörgése megdöbbent, értetlenül állok Isten bölcsessége előtt.

Mert nagyobb az ő büntetése, mintsem hogy elhordozhatná. A föld,amelyet művel, nem adja többé termő erejét. Rejtőzködnie kell. Bujdosó és vándor a földön. És ahelyett, hogy kérné, ölné őt meg Isten halálnak halálával, attól retteg, ha bárki rátalál, elvenné tőle nyomorúságos életét.

Káin valóban nem látja, hogy az isteni ítélet éppen azáltal válik teljessé és megfellebbezhetetlenné, hogy ember nem sújthat le, nem kérhet számon, nem ítélhet és nem adhat bosszúval megkönnyebbülést?

"És monda néki az Úr: Sőt inkább, aki megöléndi Kaint, hétszerte megbüntettetik. És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, a ki rátalál."

Addig már látom, hogy kezet Káinra földi teremtés nem emelhet. Nem vagyunk különbek, ma gyilkos, holnap áldozat, s a bélyeg, meglehet, elsősorban nekünk szól, embereknek, és talán így hangzik: "Ne ítélj!"

De mi van Káinnal? Hiszen bűnének emlékét, mint csillagot, viselnie kell a homlokán. Ő tehát nem térhet vissza társai közé. Nincsenek társai. Tudója és örök megtestesülése a titoknak, a bűnnek, amely nem ismer elhallgatást, nem tűr megtévesztést.

Várjunk csak! Ha így van, Káin memento. Élete e perctől fogva áldozat, emberáldozat értünk, eleven emberekért, akik nem léptük át a legvégső határt, hogy visszarettentsen, attól, amit még megértenünk sem lehet.

Vajon Káin tudja ezt?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.