FINTOR ÉS MOSOLY

Ha megmosolyoglak, kérlek, tudd, nem az ellenfél nevetése az.

Nem okoz örömöt, hogy itt vagy ott most éppen erősebbnek látszom, pontosan tudom, hogy ez csak látszat, csak most tűnik úgy, hanem hogy tükröm vagy, szelíd és kiszámíthatatlan.

Ha önmagamra ismerek a durcás fintorban, az indulatos szeszélyben, mindez őszinte, nincs benne tudálékos képmutatás, mint abban a "felnőtt" világban, ahonnan jöttem és ahova nincs kedvem visszamenni már, és hát az őszinteség öröm, engem, bevallom, mosolyra fakaszt.

https://www.youtube.com/watch?v=M92QzPjgbag

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.