IMÁDOM PÁL APOSTOLT

Hát akkor most én nem szerettem senkit.

Persze, ha számításba veszem azt a tizenhárom évet, amíg kislányom apjával éltem, azt a néhány száz holdfordulót, amikor egyedül voltam, végül azt a csodát, amit te jelentettél a történeteiddel, a bolondságoddal, a hisztijeiddel és azzal, hogy megszültelek - hát, nem mondom. Nem volt krisztusi szeretet, az szent. De a több ezer oldal, amit összehazudtál egyetlen éjszaka, magával sodorta az éveket, valós szerelmek miriádját söpörte el.

Akkor most mi van? Ebből még egy nyamvadt kis románcra sem futja? És ez az, amiért annyira lelkesednem kell?

Igazad van. Én téged tényleg nem szerettelek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.