HOW NOW BROWN COW

A fáma szerint ezzel a mondókával tanítják az angol diftongusok kiejtését a jobb helyeken, míg egy másik elmondás szerint Shakespeare utal a barna tehénre, vagyis a skótok által kedvelt sörök egy fajtájára, megőrizvén a szólás könnyed báját, az otrombaság varázslatos kincsestárának eme ritka gyöngyszemét.

A kérdésben nem vagyok szakavatott. A barmok is csak azért jutnak eszembe, mert nem tudom, hányadán állok magammal, mert fogalmam nincs, mi jöhet ezek után.

Amint leszáll az éj, már nem is tetszik annyira ez az egész. Inkább szomorú, ahogyan felébredünk, ahogyan hús-vér embereket látunk nimfák és faunok helyett.

Mert bolond voltam. Pont úgy szórtam szét magam, mint azok a tizenhat-tizennyolc éves lányok, akiknek hiába mondja a jóakaró: "Megállj!", talán az életünket is odadobtam azért az én állítólagos szerelmemért, de volt benne valami megejtően őszinte, valami egészen érintetlen és igaz.

Most pedig felnőtt volnék, ha jól számítom. Józan, mértéktartó. És a fenébe is, ez olyan unalmas!

Legszívesebben csak azért keresném meg, hogy történjen végre valami! Hogy a pokolba ezzel a sok jósággal meg kiegyensúlyozott hétköznapokkal!

Akkor legalább tombolna. Akkor legalább úgy meredne rám, mint valami eszelősre. És mert maga is eszelős, még csak nem is sajnálnám. Kiváltság volna ez a számára, hogy a bolondját járatom vele.

De nem teszem. Mert ember, nem játék. Mert nem önmagamat féltem, hanem őt, hogy a végén még összetéveszt azzal, aki valóban vagyok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.