SZERELEMGYEREK

Régen azt hittem, szerelemgyerek vagyok. Nincs más dolgom, mint mosolyt, örömet adni, letörölni a lábaidról a port.

Most, hogy szétszórtam, eltékozoltam magam, megdöbbent a csönd, a végtelen sötét.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.