Blogajánló

"Körbe ,körbe. Szeretem a verset és ez itt minden a szeretet és szerelem ,de inkább az utóbbi."

Kissé fáradtan böngészem a blog.hu hasábjait, amikor megpillantom a fenti szószövevényt, és mint egykor, midőn "York napsütése rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át", elmosolyodom.

Hálával gondolok a szerzőre, a magyar nyelv Trianonnal veszett s az ötvenes évek Hamvas Bélájával letűnt fénykorára, és a legkisebb indíttatást sem érzem, hogy fellapozzam ezt az elémharangozott furcsa, sokak által érdemesnek ítélt lelkigyakorlatot.

Még jó, hogy a mondat kusza! Így legalább sem központozás, sem fogalmi igényesség nem árnyékolja be a dicső tárgyat, a szerelem zavaros, minden rendezettséget nélkülöző ábrázatát. Így legalább hű tükre a fenti idézet annak a szemfényvesztőnek, aki előtt úgy hajbókol az emberiség, mint ha köszönhetne neki bármit, a szellem vakságán, a méltatlan megaláztatáson, az állatias ösztönökön vagy a csepegős hazugságokon túl.

Önigazolás és félelem. Önmagából kitörni képtelen hitvány erő. Ez az, amit a meghalni nem tudó, az élni rettegő gyermek kendőz a szerelem alatt.

Szerelem? Szeretet? A filantróp nem hazudik.

Gyűlölet, gyilkosság, csalás. Ezt jelentik a szavak!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.