DISZNÓ KARÁCSONYTÁJÁN

Fogadjunk, mindez azért van, mert ha magadra hagylak, a jó ember háborog.

Legutóbb, amikor elmondtam, hogy pocsékul vagyok, embergyűlölőnek neveztél. Mélységes undorral kevergetted a kávét, kórokozónak bélyegeztél, egyetlen pillantásra sem méltattad az agóniát, amelyben a még eleven szív őrlődött, nyomorultul, kétségbeesetten, mint aki megszakad. Közölted, ha így állunk, jobb, ha elmész, azzal huss, a vendég elköszönt.

Még jó, hogy más is van és nem csak barátaim! Még jó, hogy rád igazán számíthatok!

Mint filantrópra, aki agyontaposni gyáva. Mint pártfogóra, akinek süketnek lenni érzelmesebb.

Hogy hizlaljátok rajtam az erényeket! Hogy fenitek rám a konyhakést! Mint disznóra karácsonytáján, úgy vadásztok rám, szeretteim!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.