POE-ÉZIS

"Once upon a midnight dreary, while I pondered weak and weary", nem volt holló, nem volt árny, nem nyikorgott tű vagy olló, ajtó, ablak, bolt bezárt, se sötét, se semmilyen madár nem zavarta gyönge álmom, nem rikoltott hang se távol túl az Óperencián, még az ószeres se mondta, ő se mondta: "Soha már!", nem mondott az mást, csak pöfékelt.

Akkor magamra húztam a plédet, a híd alatt fázik az ember, eltemettem mindent, amim még volt:

először engem,

aztán önmagam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.