ÓRÁK

Ma egészen más a nap. Még szótlan, érintetlen. A hét elrohant, rám se köszönt, azt se mondta, hogy vagy, ment, amerre láthatatlan útja kényszeríti, a semmibe.

Szeretem ezt a percet. Kívül világon, belül a lélek pitvarán, Káposztásmegyeren innen, ahol az órák mutató nélkül bámulnak a végtelenbe, mint ha szárnyát feszítené a lélek, száguldana a nap felé, szabad vagyok, ahol a madár se jár.

Még alszanak. Még kézzelfogható a csend. Még időtlen, beszédes itt a némaság.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.