EGYEDÜL NEKED

Igaz minden szavad. A gyávaságom, a kételyeim miatt vagyunk itt, mindketten, ki tudja meddig.

Az értelmét ennek az életnek nem látom. Idegen, egészen távoli.

Tudom, hazamegyek. Nem tudom, miért. Jó, megmosom Julcsi haját. Elmentek néhány mondatot. Nem érdekel.

Teszem, mert úgy döntöttem, írok minden nap, ha mást nem, egy sort, és közben várok. A csodára, amely Isten akarata szerint megengedi, hogy éljek, legyek.

Ne légy szomorú. Látod, hibát hibára vétek, ezt szenvedjük, ez lopja meg a perceket. És hiszek.

Pedig fáradok, és kilátástalan minden, de talán mégis vagy, lehetsz, leszel, és leszek én is, valahol, örökre - egyedül Neked.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.