ESTIG MINDENKÉPPEN

Indulok. Még nem döntöttem el, vajon szeresselek vagy gyűlöljem az elmúlt éveket, de ráér. Estig mindenképpen.

Aztán úgyis meghalunk. Így vagy úgy - végül elfelejtelek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.