AZ ÍRÁS SZABADSÁGA

Nem tudom. Szeretek írni. És szeretek beszélni. Logorrhea? Azt hiszem, így hívják.

Mindenesetre árad, dől belőlem a hülyeség, ami egyszerre személyes, mert mindenben én, és igen, önző vagyok, csak én vagyok, és egyszerre egészen személytelen, mert nekem semmi közöm ehhez az egészhez, én csak úgy, mondom a magamét.

Ha akad beszélgetőtárs, azt élvezem. De ha a beszélgetésnek lefordítható, a köznapok világára át- és visszahordható érdekszínezete van - már nem érdekel, untat, nyűg, kötelesség, és tessék, még egy vallomás, a hócipőm is tele van a kötelességekkel.

Szabad vagyok. Ha sehol másutt, itt szabad. És ehhez ragaszkodom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.