KERÜLÖM HEIDEGGERT

Mielőtt az éjszaka leszáll, ideje, hogy megkomolyodjak, felnőjek végre, ne csak hülyéskedjek, írjak valamiről.

Na persze, csak ha van, mit mondanom. Egyébként jobban teszem, ha lehúzom a rolót, elmegyek a halpiacra és kofaként tengetem hátralevő életem, amihez, mi tagadás, nem sok kedvem van.

Még jó, hogy kéznél van Heidegger. Mert nélküle most belezuhannék a létbe, anélkül, hogy akár csak egyetlen percre is érinteném a karnyújtásnyira tőlem felszínre törő semmit.

Felütöm tehát a bogdányi strandon egykor hányatott és méltatlan sorsot eltűrni kénytelen kötetet, és kezdem a legelején, a gondolattal, miszerint a "lét" a legáltalánosabb és legüresebb fogalom, amelyet mindenki használ.

Nem kell megrémülni, eszem ágában sincs Heidegger kurzust indítani, és bár tisztában lehetnék gondolatainak mélységével annyira, hogy ezt megtegyem, de felkészültség hiányában ettől eltekintek, helyette marad a közhely, a dadogás.

Mert alig egy perce még a létbe zuhanó életvilágról beszéltem, arról az állapotról, pontosabban állapot-áradásról, amikor a "dolgok" oly intenzitással ragadják magukkal az őket álmodót, hogy nincs idő reflexióra, nincs idő kérdezésre, minden egyszerűen csak "történik", "fennáll", "van", mégpedig nem másképp, hanem ahogyan azt Kratülosz állítja, hogy egyszer sem léphetünk ugyanabba a folyóba, mert mire belelépnénk, már más, vagyis, Zénónnak igaza van, amit "létezőnek" vélünk, soha nem "van", de folyton "változik", így létállapota a "nincs", vagyis a "nem-létező".

Ez eddig kristálytisztának ígérkezik. De akkor mi különbözteti meg attól, ami nem létezik?

És itt ugyanabba a hibába próbálok belemenekülni, mint már annyiszor, nevezetesen, hogy egy frappáns adomát felhasználva megkerüljem a kérdést, a válaszadást.

Ugyanezt tettem, amikor lélek, tudat, értelem stb. meghatározatlanságának problémájába ütköztünk.

Beértem egyfajta filozófiai tradícióval, lesöpörve az asztalról a tényt, hogy éppen a fogalmak tisztázása terén a bölcselet nagyon is ellentmondásos hagyományokra támaszkodik.

Azért vázoljuk fel mihamarább az előttünk álló beszélgetések rövid programját: lét, nem-lét, semmi, értelem, tudat, lélek és egyéb kategóriák, hetvenhét évre elegendő feladat, és ha idáig eljutottunk, engedjük meg magunknak, hogy a bolondját járassuk mindenkivel és bevalljuk: amiért itt jártunk, nem más, mint hogy érezd, ez itt az élet, a nem tudom mi, de mégis jó nagyon, és egyáltalán nem a létező.

https://www.youtube.com/watch?v=o4hOWOvsm3w

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.