SZERELEM MEGINT

Egyszer azt mondtam, szeretném én megtalálni azt a gyémántokkal kivert arany faszú legényt, azt a tökéletlenségében is tökéletes férfiút, akinek minden hibája kedves nekem.

Az érzékenysége, a nemtörődömsége, a gyöngédsége, a banalitása, a buta szokásai, hogy teszem azt, horkol és folyton vakaródzik, hogy szétdobálja a zokniját és könyvjelzőnek használja a csikkeket, egyszóval minden.

És ezzel akaratlanul is elárultam, hogy jó volna egyszer már olyan emberbe botlani, aki  így, a hibáimmal és a soktonnás lelki súlyommal együtt elfogad és szeret.

Ami nem könnyű dolog. Mert vannak jó emberek. És vannak olyanok, akik csak vonzanak. És akad olyan is, akit meg tudnék szeretni, de nem akar.

Aztán jönnek a félmegoldások, gyakran évekig, amíg rá nem un az ember, és azt nem mondja, mostantól minden másképp lesz, mostantól azt csinálok, amit én akarok, és már nem is igazán akar tartozni senkihez, csak azt akarja, hogy hagyjanak neki békét.

Na, ilyenkor a legveszélyesebb. Mert mire elhinné magáról, hogy szabad, addigra orvul, minden előzetes bejelentkezés nélkül, befészkeli magát a szívébe az az izé, az a minek is mondják, a szerelem.

Mielőtt nálam is beüt a mennykő, ma reggel világgá megyek.

Az elmaradhatatlan ébresztő - csak most, csak itt, csak neked:

https://www.youtube.com/watch?v=mJS8j9YYB9w&feature=fvw

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.