ESTE LÁNGOK ÉS FÜST NÉLKÜL

Szerelem, szerelem, este lángok és füst nélkül, sötét szobákban, egészen csöndesen, hogy ne halld, ne tudd, hogy élek.

A napokban láttalak. Észre sem vettél, úgy mentél el mellettem, mint aki nem ismer.

Szomorú? Zavarba ejtő? Vagy csak én érzem úgy, hogy eltékozoltuk az éveket, és most már hogyan is mondhatnám el, hogy szerettelek, amikor már annyi hűtlen álom, annyi átveszekedett éjszaka választ el tőled?

Nem, az nem lehet. Ne mondd, hogy vártál, lested a képernyő előtt, hogy írok. Hiszen azt mondtad, soha. Hogy gyűlölsz. Hogy nem kellek neked.

Talán majd akkor. Ha már nem lesz, mit bizonyítanunk, nem lesznek szavak, hogy félreértselek, és ott ülünk majd meg nem született gyermekünk jobbján, megátkozva és megvetve, talán majd akkor - szerelmesen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.