MORITURI TE SALUTANT

Megjött a barátom, éljen a világ!

Mert erről van szó! Hogy én mesélni szeretek! Az, hogy ez most éppen írásban történik, az tulajdonképpen esetleges. Mert mesélni csak élő, eleven embereknek lehet, csukáknak nem.

És hogy ki él? Hát bárki, aki időnként beszél, beszól, duzzog, vitatkozik, kérdez, felesel, véleménye van, ellent mond önmagának és nekem, következetlen, ma eltűnik, holnap, megszegve ígéretét, előbukkan a semmiből, egyszóval folyton más, és ha meggebedek se tudom kiszámítani a rezdüléseit.

Hát ilyen olvasó vagy te és akik hajlandók még elviselni az én monomániámat.

Nem baj, ha éjfélkor jössz, az sem baj, ha néha napokra eltűnsz, bár mondjuk megnyugtatóbb, ha előtte üzensz, ne várjalak, ha veszekszel vagy megsértődsz, egyenesen megtiszteltetés, mert nem csak itt vagy, de figyelsz is: a mese rossz, nem tetszik, kérsz jobbat, kikéred magadnak, hogy vacakkal untassalak.

Istenem, hogyan is tudnám meghálálni! Talán azzal, ha figyelek rád. Ha arról mesélek, amiről kéred és akarod.

https://www.youtube.com/watch?v=DQmfTlPey7U

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.