kifestem a körmöm
2009.08.03. 10:57
KIFESTEM A KÖRMÖM
Kifestem a körmöm. Az mindig feldob. Húsz köröm - húsz szín. Mert mostanság így botránkoztatom meg egyre konszolidáltabb ismerőseimet, hogy a kifogástalan megjelenést, mert adok magamra, valami apró részlettel megtöröm.
Mint legutóbb is, amikor a hosszú, egészen földig érő szoknya, kivágott felső, csípőn laza eleganciával gondosan eligazított öv, Tiffany nyakék társaságában egyszer csak ott pompázott a szivárvány minden színét idéző, cipőfűzőkből, hajgumikból és egyéb madzagokból összeállított karkötő, na és a zöld-vörös fülbevaló.
Imádom, amikor szelíd irigységgel mérnek végig csupa kellem és báj hölgyek, igen, ezt bizonyos szinten túl már nem engedheti meg magának az ember, de ahol én vagyok, Janis Joplin és Léthe között, ott bármi megesik.
Ilyenkor jut eszembe az Ördögök. Amikor Sztavrogin, a tiszteletére rendezett vacsorán könnyed mosollyal vendéglátója, a helybéli polgármester füléhez hajol, szinte látom a polgármester büszkeségtől duzzadó keblét, és beleharap.
Istenem, hányszor játszottam el a gondolattal, hogy egyszer megteszem! Aztán soha.
Csak ülök, reszelgetem a körmeimet és álmodozom.
Végül is jó nekem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.