KARÁCSONY, HUSZONHÁROM FOK CELSIUS

Percek, órák, amelyek nem akarnak eljönni, aztán múlni nem akarnak, megállnak az ablak előtt, bámulják, hogyan tipródik, hogyan tesz-vesz a lélek, ők nem sietnek, nem futnak sehova, mint én, amikor karácsony este utánad viszem a kabátod, megfázol, tél van, nem nézel rám, hanyagul válladra dobod az éveket, elsietsz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.