SZÉLJEGYZET HIDEGVÉRREL

Hazafelé jöttem. A fák egymásba borulva ölelték a csillagokat, az ég felhői mélykék hullámokban kergették szívem fölött az árnyakat, körös-körül a szépség, a csend - a lélegzetem is elállt.

Arra gondoltam, ma okvetlenül valami gyönyörűt írok, és egészen addig így is terveztem, amíg a szobámba lépve a nyitólapon meg nem pillantottam:

"Bizonyítottan a cigányok elleni támadássorozat része volt a hétfői kislétai gyilkosság, amelyben egy 45 éves asszony halálos lövést kapott, 13 éves lánya pedig életveszélyesen megsebesült."

Majd alatta:

"A kormányfővel folytatott megbeszélés után a főkapitány úgy pontosította korábbi kijelentését, hogy nem kizárólag olyan erőszakos bűncselekmények aktáit vették elő, amelyeket cigányok követtek el, hanem olyan ügyeket poroltak le, amelyek bosszút válthatnak ki a sértettekből vagy családtagjaikból. Bencze Józsefhez hasonlóan a rendészeti miniszter is igyekezett hangsúlyozni, hogy a rendőrség nem vezet nyilvántartást a bűncselekmények elkövetőinek származásáról."

Nem, nem áll szándékomban elemezni a fenti mondatok jelentéstartalmát. Nem fogom megosztani a mit sem sejtő Olvasóval, vajon honnan tudja a rendőrség, hogy a vizsgált akták nem kizárólag cigányok által elkövetett bűncselekményekre vonatkoznak, ha egyszer nem vezet nyilvántartást az elkövetők származásáról.

Megelégszem a nyitó gondolattal, azon belül a ténnyel, amely mellett a legrosszabb rémálom is eltörpül: cigányok elleni merényletsorozat.

A kutya mindenségit! Megölnek egy asszonyt, egy tizenhárom éves kislányt, alig valamivel korábban egy két év körüli gyermeket, odahajtanak egy országútszéli magányos házhoz, kora hajnalban, és ugyanolyan módszerességgel és hidegvérrel, mint ha parancsra tennék, védtelen embereket mészárolnak le, és nincs senki, aki, nem pénzért, de emberségből, megállítaná az újabb vérengzést?!

Tudom, itt mindenki gyűlöl mindenkit. Tudom, a villamoson számtalanszor hallom, hogy bele kellene lőni a sok büdös cigányt, románt és kínait a Dunába. Tudom, itt már az is a demokrácia része , hogy nyilasok ítélkeznek, úgymond elfogulatlanul, olyankor is, amikor épp csak a fehér csuklya vagy a fekete ing nem villan ki a talár alól.

Én csak azt nem értem, miféle nemzettudat, miféle Krisztus-tudat, miféle ember-tudat az, amelyik úgy véli, hogy mindez "csak" cigánykérdés, amelyik joviálisan, mellesleg jó adag közönnyel áldását adja a történtekre, mondván, igen, hagyni kell: "ők" is demonstráljanak.

A jó életbe! Itt mindenkinek, beleértve a legutolsó "ősmagyart", akibe a legcsekélyebb emberi érzés szorult, fajtól, nemzettől, vallási elkötelezettségtől függetlenül, mindenkit, akinek a számára fontos ez a föld, aki hazájának vallja ezt a Kárpátok közé ékelt talpalatnyi kincset, szólnunk, tennünk kellene, ahelyett, hogy ajakbiggyesztéssel és leeresztett kézzel szemlélnénk a szégyent, és embergyilkosság helyett úgy beszélnénk róla, mint ha nem is bennünket, férfiakat és nőket, gyermekeket és véneket gyilkolnának, hanem "valakiket", "őket", "a romákat", és tovább mélyítenénk a szakadékot, amelynek árnyékában ott sütkérezik a napi politika és a média, és amelynek két partján soha nem állt más, csak ember: gyilkos és áldozat.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.