FÉNYÉVEK SZÁRNYÁN

Létezik, hogy valakit kiválasztasz, ismeretlenül, mint a szerelmesek, ha nyáréjszakán csillagot választanak, és attól kezdve ő ad neked életet, reményt, és soha, soha nem vágyódsz arra, hogy elérd, mert a csillagok a fényévek szárnyán repülnek gazdag, távoli országokba?

Én nem tudom, honnan vettem, hogy elkísérsz, hogy enyhülést adsz ebben a szörnyű ricsajban, ami itt dübörög a halántékomon és követeli, hogy esténként legyenek mesék és dalnokok vigyék a hírt, a szerelem szeret, én nem tudom, ha igaz volnál és nem álmodlak, miért, hogy látlak mindenütt, de már nem érdekel.

Mert olyan vagyok, mint ha nem volnék. Hanem szállnék magasan, örökre nélküled.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.