HATTYÚHALÁL HELYETT

kurvajó

Szabadulok a szerelemtől! Ez kurva jó! Már alig bírom rávenni magam, hogy könnyek szökjenek a szemembe, amikor több tízezres udvartartásom lovagjait vonultatom fel a képzeletemben, igen, tudom, kilencven százalék kitaláció, de akkor is, untat, hogy folyton melankóliába zuhanva győzködjem magam arról, hogy nincs is szebb, mint a hattyúhalál, egy fenét!

Fogom is én tócsákba zokogni az éjszakát, amikor Bergman Sarabande-ját olvashatom! Meg különben is! Tudod te, micsoda hatalom, amikor mások fürkészik minden óhajodat, minden pillantásodat?

Édes jelenet. Megyek az utcán, a hajam lángvörös, most éppen így, szemérmetlen és rikító, mint csicsóka között a napraforgó, és nincs bennem szégyen.

A nőkre ránevetek: "Ne marháskodjatok! Szépek vagytok és szabadok! Nehogy már azok miatt a hólyagok miatt veszítsétek el az önbizalmatokat!"

A férfiakról mosolyogva fordítom el a tekintetemet: "Ha te sejtenéd, édes, micsoda kínhaláltól menekülsz meg, amikor annyira szánalmas vagy, hogy utánam fordulva rátolod a bevásárlókocsit oldalbordád tyúkszemére!"

Néha vicces, néha egyenesen kéj. Hogy nem engem kínoznak többé, nem én lesem a levelesládát, érkezett-e üzenet, gondol-e rám a kedves, hanem ők, jönnek utánam néma, félszeg áhítattal, amire, mellesleg, soha nem pályáztam.

Mindegy. Estére magamba szállok, megkövetem minden szerelmemet, hiszen ha ellenetek, de értetek vagyunk, és ha nem látja senki, párnám vállára hajtom a fejem és sírok.

Miért? Mert nélküled semmit nem ér ez a birodalom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.