OKÉ, JÖHET A KÖVEZÉS

Ma úgy látszik, csupa olvashatatlan női siránkozásra futja. Igen, kicsit sajnálom magam.

Miért? Nekem nem szabad? Leélni ötven évet idegenül, anélkül, hogy egyszer is otthonom volna, az talán jobb?

Tegnap még bátor voltam. El is határoztam, amikor a pénztárnál az a vehemens asszonyság kötözködni kezdett, hogy nem hagyom, én is vagyok olyan, mint bárki, meggondolatlanság volt.

Csak ujjal kellett volna rám mutatnia: "Nézd a vörös kurvát! Mit képzel ez magáról?", és biztosan akadt volna száz, aki mellé áll, hiszen annyi élet volt bennem, annyira hittem, hogy egyszer igenis megtörténik, már nem csak álmodom, nekem sikerülni fog.

Micsoda vakmerőség! Pusztán ezért megérdemelném, hogy megkövezzenek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.