TESTVÉREK KÖZÖTT

Különös, számomra sem egészen egyértelmű, hogyan és mitől lesz ugyanaz a dolog kedves vagy fájó, szép vagy gyötrelmes emlék, anyámék nyilván tudhattak valamit, mert bármit tehetnek velem a testvéreim, szeretem őket.

Tudod, nekem is vannak bátyáim. Gyerekkorunkban még olyat is játszottunk, nagy volt a korkülönbség, hogy én voltam a rabszolga, nem csak az ételt volt tisztem feltálalni, de a hajamba törölték a zsíros kezüket, a szülők erről mit sem tudtak, este pedig, kb. hat éves koromig egy szobában laktunk, csiklandoznom kellett idősebb fivérem talpát, csak így tudott elaludni vagy ezt mondta, és ha disznóságot csináltak, ez gyakran megesett, olyankor megkértek, vállaljam magamra, lévén kislány és legkisebb, én úgysem kapok ki.

Különös cinkosság alakult ki köztünk. A gonoszabb tréfákról lassan leszoktak, nem mondom, hogy egyik napról a másikra, de elmaradtak, helyette arany tojást tojó tyúkocska lettem, minél jobban megszidtak az általuk elkövetett gazságokért, annál kedvesebbek voltak velem, a végén már a lábvakarás sem volt kötelező.

Eszméletlen, mennyit piszkáltuk, bántottuk egymást, és én istenítettem őket, ahogyan, ezt ma már tudom, ők is istenítettek engem - a hátam mögött.

Nem értem, hogy van ez.

Néha összejövünk, lehülyézzük egymást, az is előfordul, hogy veszekszünk, de próbálná csak meg más bántani bármelyikünket, két védelmező oroszlánnal találná magát szemben!

Annak idején, emlékszem, ököllel is nekimentem az egyiknek.

Tudod, mit csinált? Lefogott és nevetett. Őszinte, tiszta nevetéssel. És annyi szeretet volt abban a nevetésben, hogy a verekedhetnékem ma is elpárolog.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.