VAN EGY ÓRÁM

Egy órát adok. Ha nem rendezed, Uram, az alatt az egy óra alatt az életemet, én olyat írok, hogy magam is megbánom.

Megírom az egész baromságot.

Hogy bejelentkeztem egy fórumra, jön a fószer, ontja a süket dumát, hogy milyen jó velem beszélgetni, meg hogy mennyire hiányoznak a kommentjeim, elmegy tíz napra, kéri, hogy várjam, majd ír, majd keres, és mit látok valamelyik este? Ott viricskol a weboldal kellős közepén!

Tény, hogy szándékosan jelentkeztem be aznap, naná, hogy szándékosan, ha egyszer én voltam, de ezúttal nem volt véletlen, mert nekünk, nőknek, van valamiféle hetedik érzékünk, gondoltam, letelt a tíz nap, ideje itthon lennie - nem tévedtem.

De mennyire, hogy itthon volt! Olyan forgalmat bonyolított le röpke pár óra alatt egy bizonyos Bögyös Csibével, alias Angyal Arcú Lány, mint más három év alatt.

És most nyugodtan nevethetsz, megkérdezheted, mi a fenéket járkálok én ilyen züllött helyekre, igazad van, de tudod, unatkoztam és jó lett volna - mit is?

Talán játszani, tét nélkül, hazugság nélkül, csak úgy, mint a gyermek.

al jerrau - take five >>>

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.