KANTIN A SIVATAGBAN

Hogy én mekkora egy marha vagyok! Harmadszor ülök fel ugyanannak a trükknek, ugyanott, ugyanolyan körülmények között, ugyanannak a Hétpróbás Haramiának, mint annak idején Tanzániában, amikor Dar as Salamban hastáncosnő voltam a király udvarában, aki házának ékességeként éppen csak azt felejtette el megemlíteni, hogy jóllehet Etiópiából jöttem, származásom szerint hercegnő vagyok.

No, kislány, ha így folytatod, nem adok neked három hetet és elnyered a Balekok Királynője címet a már amúgy is meglevő Notórius Hazudozó és Félbolond titulus mellé, ehhez amúgy sem hiányzik más, mint hogy mindennek a tetejébe még komolyan vedd magad.

De tudod, mit? Mielőtt megszakadnál az erőlködéstől, hogy annak imponálj, aki nem törődik veled, írj meg egy tucat levelet Arábiába, küldj el néhány bűbáj mosolyt a szomszédos Egyiptom uralkodójának, turbózd fel a társasági életedet némi filozófiai diskurzussal az élet értelméről és kártékony mivoltáról, ettől döglenek a férfiak, aztán eredj el sétálni.

Hogy hova? Teljesen mindegy. Csak ne felejtsd el magaddal vinni a lányodat, mert ahogy ismerlek, a végén még összeszedsz  valami félnótást a sivatagban, aki mesélni kezd majd a tündérekről meg a gravitáció okozta esti könnyezésről, és hát persze, hogy beveszed neki az egész maszlagot.

Csakhogy abból ma nem eszik még a kalifa sem! Hát még egy közönséges nagyvezír, aki , ha jól látom, éppen a kantinban mulat!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.