ÖNMAGÁBAN A BŰN

Várj! Úgy képzeled, mint Robinsont vagy mint Rousseau vademberét? Mert mindkettő hamis! Ugyanis a bűn fogalma emberhez, ezért társassághoz, társadalomhoz, ebben már megállapodtunk, zoón politikon mivoltához kötött.

Önmagában, an sich, bűnt emlegetni értelmetlen. Kizárólag emberi keretek között lehet bármilyen tartalmat tulajdonítani a szónak, ami azonban eredetéből fakadóan máris közösséghez kötött. Ha kiragadod a biológiai lényt a morális kötelékek hálózatából, vagyis az emberi társadalomból, akkor miről beszélünk? Maugli lelop egy fügét a fáról? Vagy megöli Kát, mielőtt az megfojtaná? Ugyan!

És a gyermek! Hogyan lehetne addig gyermeki bűntudatról szó, ameddig nincs tudat, nincs én és felettes én, nincs szocializáció?

Hogy a beépülő normarendszert bizonyos értelemben örököljük? Igen, feltétlenül. Hiszen a közösség bélyegét viseli magán minden erkölcsi hivatkozás, amely persze akaratlanul is hordozza majd, hangsúlyozom, majd, az egyén és nem pusztán a kifejlett biológiai egyed arculatát.

A bűn fogalmának a tudata önmagában még nem bűntudat. Attól, hogy tudom, hogy embert ölnöm bűn, ezt mondják, felfogom, értem, ettől még nincs, miért is lenne bűntudatom. Sőt, ha embert ölnék is, akkor sem okvetlenül érzem majd a furdaló lelkiismeretet. Csak akkor, ha az  általam "elkövetett" gondolat, szándék, akarat, cselekedet vagy mulasztás magát a már interiorizált értékhierarchia rendjét ingatja meg.

Márpedig ehhez szükséges valamilyen már a szemlélet számára keretet biztosító és a társadalom, azon belül annak valamely csoportja által közvetített értékrend, amely a lelki személyiség érésével egyidejűleg többé-kevésbé belső erőként nyilvánulhat meg.

És persze akkor még ott vannak az egyidejűleg fennálló, de egymástól gyökeresen eltérő értékrendek ütközéséből adódó tudathasadásos állapot lehetőségei, amelyek majd csak ezután lépnek be az önértékelésünket meghatározó tényezők körébe.

Önmagában, az elszigetelt, a valós viszonyaikból kiragadott egyének vonatkozásában nincs cselekedet, amely a bűn nevet viselhetné. A tények maguk is a cselekedetek összjátékában tesznek szert ilyen vagy olyan meghatározottságra, kerülnek megítélés alá az egyén, a csoport vagy csoportok és az átfogó emberi közösség, kultúra, kor stb. fényében.

Íme az értelmezési tartományok szövevényes rendszere, amelyen belül egyáltalán értelme lehet  akaratot, tényt, emberi megnyilvánulást a bűn fogalomkörébe vonni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.