SZÓRAKOZOM, TISZTELETTEL
Akkor most beszélgessünk a szexről. Kinek mi hiányzik, kinek mi esik jól, kinek mi körül forognak a gondolatai. Hát az enyémek itt.
Először is, leszögezem, és ez nagyon fontos, zavaros vizeken járunk. Talán a legzavarosabb vidéken, ahol valaha megfordultam, különösen akkor, ha te, Barátom, mindeddig úgy tettél, mint akinek ilyen pórias dolgokkal végképp nem volna érkezésed foglalkozni.
Én pedig azt mondom, legyen! Mert istenuccse, ez az egyetlen, amiben az a Magasságos nem tartott meg magának semmit, hanem nekünk adta, teljes szépségében, mondván, tegyétek azzá, amivé tenni tudjátok, mert ez a ti egyetlen örömötök.
Úgyhogy szexről vagy tisztelettel, vagy sehogy.
Hát tisztelettel. Én azzal kezdeném, hogy nem is olyan könnyű, mint amilyennek kinéz. Mert olvasgatom épp a társkereső rovatokat, kedves, gyöngéd, figyelmes, jóravaló társat keres mindannyiunk, meg is találjuk, szebb, mint az ördög, jobb, mint a Deákné vászna, mi kéne több, irány a szeretkezés, de hoppá! A java még csak ezután következik.
Mert jó, beleszeretek. Ez eddig megvan. "Ő az Igazi!" - mondom magamban. Ezzel is megvolnánk. Aztán jön az egymás megismerése, és akkor nesze neked, a nevetése olyan idegesítő. Régebben nem ilyen volt. Vagy igen? Meg aztán szex közben is. Egyre gyakoribb, hogy olyan szavakat használ, amelyek egyenesen eltávolítanak tőle. Mondjuk, finomkodó. Vagy egyszerűen csak otromba. És nem veszi észre, hogy az izmaim megfeszülnek, a szememben már ki is aludt a fény, már csak a testem van ott. De jó, egy apró hiátus miatt még nem megyünk a falnak.
Reggel rohanok dolgozni. Ő harmadik hete cseszi az eget, nincs kedve bemenni, gyengélkedik, nem igazán szereti, akikkel van és amit csinál.
A belső hang már egyenesen őrjöng: "Jó, egyszer-egyszer mindenki lehet önző és gyenge, de mindig?!" És stopperóra, vagyis a kirúgásig hátralevő perceket mérő eszköz indul.
Valahogy így beszél bele a választásainkba az a belső kép, amelyről többnyire nem is tudunk. Van abban minden. A test szagától az értékrenden keresztül egészen a szellemi csúcsokig.
Attól persze a másik lehet igen nagyszerű ember, páratlan férfi, csak éppen nem nekem. És ezt nem én döntöm el. Én ugyanis szívem szerint már a legelső jöttmenttel megmaradnék egy helyben egy egész életen át, hiszen jó, kicsit sánta, kicsit butuska, de mit számít az, a másik meg kancsal és nincs zenei hallása, egyikünk sem tökéletes, de hogy mit érzek tökéletesen jónak, mármint nekem jónak, az nem a tudatos döntésemen fog eldőlni.
Mondok egy példát. Szanaszét hagyja a zoknijait, a szobája tiszta dzsuva, hisztizik, ha megközelítem az íróasztalát, megszegi az ígérteit. Nem baj. Imádni fogom érte.
Reggelente óramű pontossággal kel, becsülettel dolgozik, okos, szép, de valahányszor ránéz a rezsóra, megjegyzi: "Nő létedre tarthatnál egy kis rendet."
Vagy rendben, legyen még ebben is tünemény. Öleljen át szerelemmel és nevessen a szemembe: "Édesem, én nálad trehányabb nőt még nem éltem!" Már ez sem gond.
Hanem mondjuk, mellém fekszik és olyan szaga van, mint egy Harley Davidsonnak. Ehhez tudni kell, hogy néhai kedvesem motorbuzi volt, így, ahogy mondom, állítom, hogy nagyobb orgazmusa volt egy kétkerekűtől, mint a legszexisebb nőtől, na, én azóta nem viselem el a motorszagot.
Mondjam neki? "Drágám, milyen parfümöt használsz? A másik jobb..."?
A baj az, hogy még természetes illata is van a testnek. És az nekem kell, hogy tetsszen. Mert abban benne kell legyen minden, tisztaság és napi fáradtság, szexuális készenlét és biztonságérzet, és hát nem értek én annyira az illatokhoz, hogy tudnám, mi az, ami komfortérzetet vagy egyenesen gyönyört ad, de ha ez hiányzik, ráadásul rendszeresen, a belső hang megint megszólal: "Nem jó!"
Aztán meg ott van a szex és a beszélgetés. Mert a kettő persze ég és föld, de mégis összefügg!
Beszélhetsz te nekem órákon át, ha a szájad szaglik, ahhoz nekem irdatlanul be kellene rúgnom, hogy ez ne zavarja meg az áhítatot.
Csakhogy, és ezt valóban nem szabad elfelejteni, a szex akkor jó, ha adott hozzá még a beszélgetés. Vagyis nem pusztán aktus, de együttlét, test és lélek különös társulása, és az azért húúúúúúha de mennyivel jobb, mint a pusztán szellemi diskurzus!
Itt azonban nincsenek érveim, legfeljebb tapasztalat. Vagyis, ha nem találkoztál még szerelemmel, azt hiszem, naphosszat papolhatok!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
