TÜNDÉREK

Nem vagyok szomorú. Mindössze idegen, nagyon távol attól, ami létező.

Gyakran látom magam előtt ezt a házat. Több száz lakás, mind skatulyányi, itt-ott egy magányos ember, sosem találkozunk.

Ülünk a gép, a házi oltár, a képernyő előtt. Csodára várunk. Közvetítőre. Tündérekre, akik nincsenek.

this is the life - amy macdonald

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.