SZÓRAKOZTATÓIPAR

Istenem! Mennyi mindent adhatnék neked, hogy jól érezd magad!

Először is, hogy nem írok többé sem ide, sem máshova, sem egyáltalán.

Ne hidd, hogy játszottam veled. Tisztában vagyok a képességeimmel, nem tehetség, hanem szeszély, meg aztán ész sincsen bennem, hogy írnom érdemes legyen, láttam már okosabb, komolyabb, súlyosabb életet.

Az egészben csak az a vicces, hogy nem tudom abbahagyni. Mint aki elhatározta, hogy halálra bohóckodja magát a kínpadon, próbálom szórakoztatni magam, megpróbálom agyonütni az időt, mondván,  előbb-utóbb ez is véget ér.

Egyébként szeretem Mercutiót. Szeretem, ha a lélek akkor is nevet, ha már végképp nem marad más, csak veszteség.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.