ERZSIKE

Kedves Viktor!

Második éve üldözlek a szerelmemmel, kérlek, ne haragudj. Nem tudom, miért teszem. Gondolkodhatnék józanul, de ismersz, a józan ész sosem volt erősségem.

Zaklatott vagyok. Zilált és zavarodott.

Milyen szép volt, amikor egy alkalommal, talán az operából jövet, egzaltáltnak neveztél.

Mostanság mindenki  bolondnak hív. Nem értem. Az, hogy nem értjük egymást, az, hogy egymáshoz nincs közünk, az azért kínosabb.

Meg aztán a felszín. Mert kit érdekel, ha ez a légvárakból gyártott koholmány az egyetlen, a legfontosabb, amiért érdemes?

Mondjam azt, hogy tévedek? Hazudjam, csak azért, hogy betartsam a játékszabályt, hogy olyasmit véltem látni, ami nem volt soha?

Az teljesen mindegy. Én elhittem és mutass csak egyet, aki elhitte volna, hogy szeretsz.

Ölel:

Erzsike

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.