REALIZMUS ÉS VÖRÖSBOR

Ezzel aztán nem megyünk sokra. Nem csak a szenvedély múlt el, hogy lássalak, de magamra hagyott a vágy is, hogy beszámoljak arról, ami, ha őszinték vagyunk, elmondhatatlanul igénytelen.

Ma este alszom. Holnap krimit olvasok. Holnapután huszonnégy órás műszakot vállalok. Aztán pihenek. Hátradőlök a karosszékemben és nézem, ahogyan nem teszek semmit.

Miért is nem?

Mert jól van ez így.

Annyira remekül, hogy jobban már fölösleges. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.