BESOKALLTAM

Na, tegnap elegem lett. Olyan hirtelen tört rám az unalom és az érzés, hogy torkig vagyok minden ismeretlennel és megszokottal, hogy fogtam magam és megalkottam a magam elbocsátó szép üzenetét, isten veletek, édes egyetlenem, lássuk be, ti nekem sosem voltatok.

Nem sok. Egy név, idegen csengésű, ütött-kopott.

Szervusztok, szerelmeim!

Megint a régi, a bolond Julitok ír, aki megjárván az emberek földjét hazaérkezett, hogy elmondja, nem szerette azt, amit odakint látott, amihez, lássuk be, semmi közöm.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.