CSILLAGTÓL NAPTÓL

Mint annyi játéka a létezésnek, ördöngös figurája a mesterműnek, amelyben a Nagy Bolond elszunyókált és majd egy teljes percen át egyazon zsinóron rángatott, tegnap elterültél, ma élettelenül heversz a polcon, arcodon mosoly, amelyről azt hittem, életet lehel a meghűlt tagokba, álmodsz, hiteket kergetsz, szeretsz.

Csillagtól, naptól távol kedves vagy nekem. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.