AHOL A MADÁR SE JÁR

Mint minden becsületes naplónak, ennek is ára és nem utolsó sorban célja van.

Mindenekelőtt, hogy rendezzem a gondolataimat és megnyugodjak, felkészüljek egy újabb napra, aminek valjuk be, így, nélküled, semmi értelme, és hát az ár, hogy folyton tévedek.

Tekintsük vallomásnak. Útkeresésnek, ahol nincsenek utak.

Az kizárt, hogy bármi megváltozzon. Az kizárt, hogy úgy éljek, ahogyan annyi más. Szép lassan elfelejtek emlékezni, szép lassan belátom, sohasem foglak elfelejteni.

Na és? Ezt is csak én tudom, meg ez a névtelen oldal. Itt pedig a madár se jár.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.