HÜMMÖGÖK

Csak hümmögök.

Miért is kell ennyire negatívan definiálnom önmagam? És egyáltalán, negatívan definiálom magam vagy enyhe, leheletfinom disszociációja ez a személyiségnek?

A büszkeség, a hiúság,  az önfejűség éppúgy hozzámtartozik, mint annak a személynek a meghatározása, aki a rejtőző gyermek félelmeit vezeti napvilágra.

Kezd analízisre emlékeztetni.

Meglehet, a gyermekkor boldogsága nem más, mint kitaláció - a valóságban elhagyottnak, elhanyagoltnak éreztem magam.

Anyám kétéves koromban utazott külföldre. A doktoriján dolgozott, engem a sváb,  földhözragadt nagyanyámra bízott, aki a maga jó öreg hagyományai szerint fakanállal biztatott arra, hogy ember legyek.

A kísérlet kudarcba fulladt. Fél év gyötrődés után elhallgattam, nem szóltam senkivel. Újabb hónapok. Végül anyám megszakítja a tanulmányait: "A gyermek egyre furcsább" - így szól az üzenet.

Emlékszem, hatalmas, hófehér mackót hozott. Tündér volt, jelenés, ahogyan vártuk a repülőtéren, és ott volt, velem, és minden szenvedésemnek egycsapásra végeszakadt.

Csak az az év. Úgy tűnik, bevéste magát az emlékek zugába, onnan hajtogatja: "Nem kellesz, nem vagy jó nekem."

Ez volna az a bizonyos titok? Amiért ragaszkodom ahhoz, aki hátat fordít nekem? Mert úgy tűnik, ő az egyetlen, aki a szemembe vágja az ős-igazságot, amelyet gyermekkoromtól fogva tudok, hogy fölösleges vagyok?

Közben felnőttem. Megtanultam elfogadni a tényeket, belátni, hogy vannak jótulajdonságaim.

Apám szerint például szép és okos vagyok. Nem hiszem. Egyszerűen tudom. A fejem még azt is elvárja, hogy a helyén és a rangjához méltó módon bánjanak velem. Ez itt a munka földje. Azon kapcsolatok és kedvesek útvesztője, akiknek egy szavát sem hiszem.

Aztán ott, ahol azt hihetnénk, hogy nincsen már semmi, ott kezdődik a bizonyosság: a kétéves gyermek szörnyei.

Bizonyára ekkor kezdtem el álmodni. Anyát, aki nem hagy el soha, világot, ahol a legjobb vagyok.

És most először merül fel bennem a kétség, hogy mindez csak álom, ahogyan az is, ahogyan definiálom magam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.