BOTRÁNY A SZALAGAVATÓN

michael jackson - bad

Mesélek. Elmesélem a tegnapom. Amikor tüneményes, egeket ostromló szellemmel megáldott kollégáim panasszal fordultak a gimnázium igazgatójához, miszerint azonnal tennie kellene valamit, ugyanis  egyesek, ez volnék én, nem cenzúrázzák a gyermekek alkotásait, és az azért mégis csak megengedhetetlen, hogy egy osztályfilmben a diákság, miután elhagyja az Alma Matert, fekete napszemüvegben tér vissza, hogy Michael Jackson lövöldözéshangjaira elégtételt vegyen a négy évért, amelynek során, lássuk be, nem mindig jó szóval terelgette őket a társadalom krémje, a tanársereg.

Mit ne mondjak, örömmel töltött el, amikor kiléptem abból a fülledt, erkölcsiséggel megáldott prókátorvilágból a friss, decemberi éjszakába, arcon csókolván az egyetlen embert, aki nagy cifrát káromkodott és így szólt: "Tudod, ezt utálom ebben az istenverte iskolában, ezt a szemforgató képmutatást!"

Gyönyörű volt a hó. Előkotortam a zsebemből egy cigarettát, felidéztem a film képsorait, a bárányt, ez volt tudni illik a zárómozzanat, a felsorolást, tanár és diák vegyesen, majd elégedetten állapítottam meg magamban: ezek valóban semmit nem értenek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.