NAPOK

Szkülla és Kharübdisz között

Az ördögbe is! Ha megfogadnám a tanácsodat és megkeresném azt a törékeny egyensúlyt, amely Apelles Szküllája* és Szerb Antal Kharübdisze** között található, még mindig a töprengés tengerét járnám, nem is térnék többé a hajlékomba, és ami a többi hozzám hasonló kárhozottat illeti, kihalt volna az emberiség!

Mert akad épp elég bolond, aki teleszórja a papírt, a hálót, amilyen elvetemült, még a postaládánkat is a fércműveivel, nélkülük a művészet tiszta, a poltika idilli, a vallás mennyei volna, igaz.

De nem állhatok melléd a szófűzés játéka ellen indított írói hadjáratban. Már csak azért sem, mert e hadjáratot önmagam ellen kellene megvívnom, és hogy hol húzódik a határ zaj, hang és beszéd között, én meg nem mondhatom, és mert barmok volnánk ugyan a történelem mészárszékén, de  mint barom, lelkes állat, és még a félresikerült káromkodás, a hamisan csengő felkínálkozás, amit a liftben felejtett a tegnapi generáció, még az is része annak a lenyűgöző szimfóniának, amelyben burjánzik írás és beszéd s a burjánzásból egekig szökell az értelem.

Mit számít az, ha dologtalanul, az öröm, az érdektelen gyönyörűség oltárán áldozunk? Ha zörej csak, meg sem hallod ebben a fene nagy zenebonában.

* Nulla dies sine linea

** Író, ne írj!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.